Érdekes tendenciát figyeltem meg: a legnépszerűbb videóink azok, ahol valamit szerelek, szerelünk. Hiába nyomom a legjobb poénokat, hiába mutatnám hogy vicces a villanyszerelő élete…
…nem és nem. Csak a szerelős videók. És persze a konnektorok (kapcsolóról még nem csináltam videót, de az a következő). Meg a régészeti hírek. Na az is megér egy misét! Komolyan azt érzem már, hogy nem villanyt szerelni megyek a panelba, hanem hogy hátha találok valami “régit”, valami kor-dokumentumot. Újság-részletet, cigis-papírt, tejes zacskót.
És ha már ott vagyok, – és vésem, amit vésnem kell -, hát akkor már felújítom az elektromos hálózatot is (szigorúan a legmodernebb dolgokat figyelembe véve). Előkészítek néhány jövőbeli lehetőséget, kialakítok néhány plusz áramkört. Csak úgy mellékesen.
De közben meg árgus szemekkel figyelem a réseket, a gyári “kikönnyítéseket”, a strangot (ahol a csövek mennek) és környékét. Hátha az építésnél a drága munkások elrejtettek nekünk, jövőbeni felújítóknak valami apróságot. Valamit, ami egy parányi pillanatot őriz meg azokból a napokból, hetekből, amikor az adott lakás épült.
Egy-egy lelet esetén picit mindig megállok, és azon szoktam mélázni, hogy vajon hogyan telhettek a napjaik, mit ettek, hogyan dolgoztak, hová mehettek haza…
