1988! Megtaláltuk Pityke őrmestert!

Emlékeztek Pityke őrmesterre? Be kell vallanom: én is csak halványan. Tudom, hogy egy mese volt, mert aztán felnőtt fejjel néhány éve belenéztem pár részbe.

S hogy miért nem emlékszem rá? Talán egy magyarázat lehet erre az, amit most találtam a hétfői, “régészeti feltárások” alatt. (Régészeti feltárások = bontottam a bontandókat nem túl halkan.) A képen látható a talált kordokumentum, egy újság egy oldalának kb. a fele, valamikor 1988. júliusának végéről.

A dátum azért nem 100%, mert ez egy műsorújság, ami 1988. július 31. – augusztus 7. közötti hét tévéműsorait tartalmazza. A rajzfilm a Szünidei Matiné nevű blokkban volt látható, ami reggel 8-tól ment minden hétköznap.

Szinte biztosra veszem, hogy nemcsak azért nem emlékszem rá, mert kicsi voltam még, hanem mert igencsak tombolt a nyár, a kellős közepén voltunk. Én ‘88-ban, majdnem 6 évesen, vidéki srác lévén (TV-nk azért már volt) nem igen ültem bent a házban.

Felkeltünk – szünidő lévén – jó korán, aztán indultunk az udvarra, vagy ide-oda. Amikor ránézek a fiamra, aki most pont annyi idős, mint én akkor, eszembe jutnak emlékképek magamról ebből az időből. Ahogyan játszottunk, ahogyan felfedeztük a környezetünket: a kukoricást, a patakpartot és néha a focipályát.

Azt hiszem ezen a nyáron kaptam a Camping biciklimet. Volt pár zanyálás (jó nagy esés) belőle emlékszem, mert jó kavicsos volt az út a kereszteződésben, és csúszott, mint az állat.

Egyszóval: kinek volt akkor ideje tévét nézni a nyár kellős közepén?

Villany Péter

Villany Péter

Legutóbbi írások

Villany Péter

Nagyon durva a munkatempónk

“Megkaptam” már többször is, és értetlenül állok ezen kijelentés előtt. Szinte folyamatosan piszkálnak vele és kérdezik: minek “hajtunk” ennyire?

Villany Péter

Te is úgy táncolsz, ahogy fütyülnek?

A múlt heti festős sztori írása közben gondolkoztam ezen, majd közvetlen utána egy pólófelirat jött szembe a neten. Véletlenek ugyebár nincsenek, így hát írnom kell róla, hogy miért is nem hallgatunk zenét munka közben.

Villany Péter

„Rázd meg, rázd meg, rázd meg jól a…”

…a fát”. Vagy a festőt. Ez a történet is régi (persze ez viszonyítás kérdése), és még pályafutásomnak nagyon az elején játszódott. Akkor még sokszor úgy gondoltam, hogy biztosan én rontottam el valamit, vagy az általam kivitelezett dolgokkal van probléma.